Bologna

Bologna la Rossa (a vörös Bologna) – e jelző kétszeresen is igaz a városra, melynek jellegzetességét a rőtvörös színű cseréptetők és téglafalak adják, s ugyanakkor arra is utal, hogy a tiszteletreméltó Bolognát több mint 50 évig a baloldaliak kormányozták. La Dotta (a művelt) – így emlegetik azok, akik a tudomány terjesztésében betöltött szerepét méltányolják, mert itt áll a világ egyik legrégebbi egyeteme: 1088-ban alapították. Aki azonban az égre emeli a szemét, és ezt mormolja: la grassa (a zsíros), az a bolognai kolbászokra gondol – itt találták fel a mortadellát -, sertéssültre, szarvasgombára, és nem utolsósorban arra a vagdalt húsos mártásra, amelyet a világon mindenütt bolognai mártásnak neveznek, s amely itt raguként kerül az asztalra. Bologna még a műemlékekben igencsak bővelkedő Felső-Itáliában is kivételes helyet foglal el, ugyanis Velencén kívül egyetlen más város sem őrizte meg ilyen egységesen középkori arculatát. Több mint 35 kilométer hosszúak csupán az árkádos folyosók (portici), melyeket a 15. században építettek egyfajta szükségmegoldásként a lakásínség enyhítésére.

Az etruszkok városa: Felsina
Emilia Romagna tartomány mai fővárosát, Bolognát az etruszkok alapították Kr. e. a 6. században Felsina néven. 400 évvel később ugyanazon a helyen római kolónia jött létre: Bononia, mely stratégiai helyzete folytán – a Via Aemilia közelében feküdt – hamarosan fejlődésnek indult. Később Bizánc és a longobárdok uralma alá került. A Lombard Liga tagjaként harcban állott II. (Hohenstauffen) Frigyessel, és 1249-ben a fossaltai csatában aratott győzelem után a város kivívta önállóságát, és meg is tartotta 1506-ig, amikor is II. Gyula pápa bekebelezte az egyházi államba. 1860 óta az egyesült Itáliához tartozik.

Történelmi színpad
A patinás városközpontot könnyű felismerni, mert a kora reggeltől késő estig népes Piazza Maggiore óriási történelmi színpadkép. Itt áll a hatalmas Palazzo Communale, a városháza, a Palazzo del Podestà, a Palazzo dei Notari, a Museo Civico (régészeti múzeum), és a Palazzo di Re Enzo, mely romantikus történet színhelye. A bolognaiak a fossaltai csatában foglyul ejtették II. Frigyes császár házasságon kívül született fiát, Enzót, és haláláig ebben a palotában őrizték.
Bolognai épületein minden történelmi és stíluskorszak, a gótikus stílus, a reneszánsz és a barokk nyomot hagyott. A 12. századból maradtak fenn a híres ferde tornyok (Torri Pendenti), hajdani nagy nemzetségek lakótornyai. Dante idejében még száznál is több volt e nemzetségtornyokból, ma már csak kettő áll, a Torre Asinelli (98 méter magas, elhajlása 120 cm), és a Torre Garisenda, mely csak fele olyan magas, elhajlása azonban 322 centiméter. A fáradságos felkapaszkodást vállaló turista csodálatos panorámában gyönyörködhet.
A grandiózus főtértől eltekintve Bologna városképét inkább a visszafogottság, a nemes arányok jellemzik. Pompázatos, nyomasztóan nagy épületek helyett többnyire kisebb paloták sorakoznak egymás mellett, s mint a Strada Maggiorén is látható: árkádsorral szegélyezve. 1390-ben itt is elhatározták, hogy megépítik a világ legnagyobb székesegyházát. A város védőszentjének, San Petroniónak szentelt bazilikát nem sikerült befejezni, de így is magasan kiemelkedik a többi templom közül. A 13. századból való a S. Domenico-templom, melynek belsejét a barokk korban átépítették. Bologna egyik érdekessége a Jeruzsálem-negyed: hitbuzgó városi polgárok elhatározták, hogy megteremtik itt a maguk Szentföldjét. Az idők folyamán hét templom épült fel egymás mellett (részben egybeépítve), ma az egész épületcsoportot együttesen S. Stefanónak nevezik.

Bizánci Madonna
Különleges élmény jut osztályrészül annak, aki gyalogszerrel felmegy a Santa Saluta-templomhoz: a 3,6 kilométer hosszú, oszlopos, fedett folyosó (a világon a leghosszabb) egyenesen a templomhoz vezet, a híres bizánci Madonnához. A hagyomány szerint azért építették az oszlopos folyosót, hogy a Madonna a mennybemenetel napján lemehessen a városba.
Nem csoda tehát, hogy e romantikus történeteket, legendákat termő, különös hangulatú, és ugyanakkor a vaskos realitásoknak is oly szívesen hódoló városban jól érzik magukat a költők, a tudósok, a filmrendezők. Hogy csak néhány nevet említsünk: Dante, Boccaccio, Petrarca, Rotterdami Erasmus vagy akár Umberto Eco (A rózsa neve című könyv szerzője), szívesen éltek, élnek itt. Bolognából vagy Emilia Romagnából származott Pasolini, Fellini, Antonioni és Bertolucci. Itt élt palotaszerű házában 1848-ig Rossini, mint a város legmegbecsültebb polgára.
És amikor már mindent megnéztünk, barangoljunk az óvárosi árkádok alatt. Aztán este telepedjünk le egy kis osteriába, talán a Via del Pratello környékén, és élvezzük, ami ebben a kényelmes, jó életet kedvelő városban az asztalra kerül.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!